Ajánlom ezt a könyvet a Justin Bieber generáció minden korcsoportú rajongójának. A fiataloknak azért, hogy lássanak a csillogás mögé és felismerjék, hogy a sztárság nem jelent egyet a partizásssal és a mókával. Az idősebbeknek pedig azért, hogy figyelmeztesse őket: ne csináljatok árucikket a gyerekeitekből!
Teddy Wayne: jonny Valentine szerelmes éneke
| |
The lovesong of Jonny Valentine
| |
 |
Kiadó: Európa
Sorozat: -
Oldalszám: 347 oldal
Kötés: Puhakötés
Fordító: Pék Zoltán
Megjelenés: 2014.
|
Jonny Valentine szupersztár. A tinik, főleg a tinilányok imádják a lemezén hallható rágógumipopot. A tánclépéseit, a klipjeit, a hangját, de még a frizuráját is tudatos marketinggépezet alakította ki, amely mögött Los Angeles-i lemezcége és anyja, az állandóan partizó Jane áll. Jonnyt Jane menedzseli, és gyakorlatilag minden percét beosztja. Rajongók, számítógépes játék, edzőterem és magánórák - ez nagyjából ki is tölti a fiú életét. De amikor nyomozni kezd apja után, rájön, önállósodnia kell, hogy a helyén kezelhesse a világ dolgait.
| |
Gyakran kapom magam azon, hogy leragadok a tévé előtt olyan műsorokat bámulva, mint az Apró szépségek és az Elképesztő gyerekzsúrok. Tudjátok, ezek azok a műsorok, ahol az anyukák széles műmájer mosollyal állítják, hogy minden elképesztő őrültség, amit rákényszerítenek a gyerekre, azt csakis azért csinálják, mert a kicsit azt akarja. Eközben a bevágások ordító kölköt mutatnak, aki nem akar gyantázni, műszempillát felrakni, vagy műfogat berakni, sőt ami azt illeti a ribancos sminket se kéri. Gyakran kérdezi tőlem a párom, hogy miért nézem ezt, mikor nyilvánvalóan megvetem az ilyen szülőket. Erre a válaszom: intő példának. Ha valaha ilyennek látna és ha valaha rá akarnám kényszeríteni a gyerekeimet ilyesmire a saját magam szórakoztatására, akkor Ted Mosby módra készítsen elő intervenciót.
Nagyjából ugyanígy éreztem a Jonny Valentine szerelmes énekének olvasása közben. Egyrészt nagyon is élveztem, hogy backstage utazást tehetek a tinisztár magánéletébe, másrészt borzasztóan felháborított az egész. Jonny-nak gyakorlatilag nincsen élete. Minden, ismétlem minden gondolata a karrierje, vagy annak valamely aspektusa körül forog. A kinézete: mű. A viselkedése: eltervezett. Az magánélete: nem létezik. Ugyan mivel kellene foglalkoznia egy tizenkét éves fiúnak? Haverok, foci, suli, táborok... Legalábbis remélem, hogy az én fiaim ezzel foglalatoskodnak majd ebben a korban. Jonny ehelyett a marketing és brandépítési stratégiát veszi át az anyjával, betanulja, hogy mit fog mondani a következő interjúján, kamu lesifotósorozatot készítettet és egyetlen barátja sincs.arról nem is beszélve, hogy a számomra legmeghökkentőbb és frusztrálóbb rész az volt, ahogy Jonny szexuális érését, vagyis inkább erőltetett koreérését mutatta be a szerző. Itt bizony nem finomkodott a részletekkel és a meghökkentő eseményekkel, azt hiszem a könyv eme aspektusa egy kicsit sokkolóra sikeredett. Ismétlem, egy 12 éves srácról beszélünk.Borzasztó olvasni, ahogy egy különösen intelligens tizenkét éves üzletszerűen gondolkodik. Persze ez a hozzáállás nem a sajátja. Minden gondolata, minden szava, félelme és vágy az anyja félelmeit és vágyait tükrözi. Az "anyuka" (tegyük macskakörömbe direkt) neurotikus koravén fiatal felnőttet csinált a fiából, aki mániákusan fél a pedofiloktól és túlságosan is felnőtt akar lenni. A legszorosabb kapcsolata az anyjával van természetesen, de a kettejük viszony a legjobb napokon is "nem egészségesnek" nevezhető. Mit is vár az ember egy görcsösen bizonyítani akaró, csalódott, iszákos nőszemély irányításával. Huh, de felhúztam magam.
Persze ha már tini-idol, akkor adódik az összehasonlítás Justin Bierber-rel. Ehhez nincsen túl sok hozzáfűznivalóm, tekintve, hogy távol tartom magam ettől a fandomtól, de azt hiszem minden tinisztár-rajongónak érdekes lenne elolvasnia ezt a könyvet, hogy tisztában legyen vele, hogy mennyi valóságos van abban a személyből, akit imád. Vagy inkább mennyi nem valóságos. A marketing igenis képest felépíteni egy személyiséget a nullából, vagy teljesen eltorzítani azt, ha szándékában áll.
Egyébiránt a sztorit Jonny szemszögéből ismerjük meg, de mint írtam ezeket a gondolatokat nagyrészt az anjya táplálta bele. A szerző stílusa azonban igazán dicsérendő, nagyon egyedi és hiteles hangot adott egy tizenéves fejű, de felnőtt gondolkodású fiúnak annak sajátos szókincsével és fordulataival. Jonny önmagában egy kivételesen okos és tehetséges fiú volna, ha ezt a tudást nem kellene megnyirbálnia és öntőformába kényszerítenie. Cselekményileg nem sok történéssel kell számolnunk, csupáncsak végigkövetjük Jonny turnéjának egy részét, ahol az életében mérföldköveknek számító jelenetek zajlanak le és nagy kérdéssel szembesül a jövőjét illetően. Megvallom a befejezés számomra nem várt fordulattal ért véget, vagy inkább úgy fogalmaznék nem tetsző fordulattal. De mindenképpen egy lelki érési folyamat végére ért ezzel Jonny és örülök, hogy ennek tanúja voltam.
Értékelés
| |
ggg
| |
Summa:
A tini-sztárság sötét oldalát bemutató regény, amely egy túlságosan fiatal fiú éréséről szól a média világában és az anyja árnyékában.
|
Cselekmény
aaaa
Karakterek
aaaaa
Világ – Háttér
aaaaa
Eredetiség
aaaa
Stílus
aaaaa
Borító
aaaa
Befejezés
aaaa
|
Köszönöm a könyvet az Európa Kiadónak!
Megrendelheted a lenti képre kattintva!
 |
Megjegyzés küldése