Hadd mutassam be a kuzinomat, Castielt. Igen, nekem ilyen magas körökben is vannak rokonaim... :) Vendégposztoló lesz a blogon, mert kihasználom a keményebb horrorban verhetetlen tudását. Ez egyben figyelmeztetés is, majdnem minden amit ő ajánl szigorúan 18+-nak tekintendő. Első posztja egy sorozat része, több gyilkos házakról szóló témája is van.
Borzongjatok!
Chill,
wilwaren
Fura dolog ez a félelem…
Sokan nem akarnak félni, mert azt gondolják, hogy az érzés semmi jót nem válthat ki belőlük. Azonban többen azt mondják, a félelem az egyik legfontosabb érzés egy ember életében, mert legyőzve azt, olyan dolgokat hoz elő elménkben, melyek újra és újra megerősítenek minket. Tagadhatatlan azonban, hogy a félelem minden ember életében ott van, és ott is marad. Félünk nedves kézzel felkapcsolni a villanyt, féltjük gyermekünket, mert nem jött haza időben, félünk orvoshoz menni…
A horror műfaja arra szolgál, hogy egy jó nagy adag félelmet juttasson el felénk, ami a végén átmegy egy kellemes „Hú, ezt túléltem…” érzésbe. Sajnos manapság az ilyen témájú filmek egy kaptafára készülnek, talán a japánok tudnak sokszor újat felmutatni a történetekben. Témánkra kitérve, sok olyan filmet tudunk mondani, melyek olyan házakról szólnak, amik rettegésben tartják lakóikat, vagy éppen az életükre is hatással van. Na jó. Meghalnak.
