A Vízköpő nem az a tipikus regény. Először azt akartam írni, hogy nem az a tipikus romatikus regény, vagy nem az a tipikus misztikus regény, de igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik kategóriába kellene sorolni, úgyhogy maradok a meghatározatlanságnál és titokzatoskodásnál, és talán ezzel maradok leginkább hű a könyv szelleméhez. Nem tudom, hogy kinek kellene ajánlanom ezt a könyvet, mert magam sem erre számítottam, mikor nekikezdtem, és lehet, hogy ha tudom valójában milyen könyv ez, nem is kezdek neki. De nagyot veszítettem volna, ugyanis hosszú idő óta ez a leginkább magával ragadó könyvélményem és még csak nem is szeretem ezt a stílust annyira.